"Megbuktam mint humanista, mert rá kellett jönni, hogy senki sem védtelenebb, mint aki emberséges akar maradni mindenáron s az emberségesség eszméit és intézményeit sem lehet máskép megvédeni és fenntartani, mint - szükség esetén - embertelen eszközökkel... Behúzott nyakkal, tehetetlenül s már a védekezés ösztöne nélkül várom az új villámcsapást."

Zsolt Béla az egyik legnagyszerűbb magyar közéleti újságíró, akinek életműve újságíró-nemzedékekre hatott, és hat ma is. Bátor citoyen és igazi hazafi, jogvédő polgári demokrata, aki a parasztság felemelkedésének útját is a polgárosodásban látta. Költőként kezdte, majd regényíróként, briliáns publicistaként és memoárszerzőként alkotott máig maradandót. A munkaszolgálatban agyon akarták verni, és bár túlélte, az ott szerzett sérüléseibe pár évvel később, mindössze ötvennégy évesen belehalt.
Villámcsapás című önéletrajzában (1937) születésétől szüzessége elvesztéséig idézi fel fiatalságát és családját.