Sorozat: A kútnál.
A kísérő tanulmányt írta Miklós Tamás.

Karl Löwith először Amerikában 1949-ben megjelent könyve a történetfilozófiai gondolkodás egyik alapműve.
A kötet címében szereplő üdvtörténet kifejezés természetesen nem arra utal, hogy Löwith teologikus, kivált teleologikus történetfilozófiát alkotott volna. Éppen ellenkezőleg, a szerző szándéka az volt, hogy a végére járjon a történetfilozófiák célképzeteket tételező módszerei filozófiai implikációinak. A könyv mindenekelőtt hatalmas arányú és speciális szempontú filozófiatörténeti munka, amely a történetfilozófiai gondolkodás oknyomozó bemutatását végzi el, nem a szerzők (Burckhardt, Nietzsche, Marx, Hegel, Proudhon, Comte, Condorcet, Turgot, Voltaire, Vico, Bossuet, Augustinus stb.) külön-külön való bemutatásával, hanem annak a gondolati kincsnek az elemzésével, amely az ókortól, az antikvitás és a zsidó-keresztény gondolkodás óta megszakítatlan, ám igen erősen tagolt hagyományt jelent. Ennek az örökségnek, ennek a hagyománytörténeti folyamatnak az elemzése teremti meg a lehetőségét annak, hogy Löwith szembenézhessen minden történetfilozófia szükségszerű belső szerkezetével, a történetfilozófiai tételezés sajátosságaival. ; Löwith gondolkodásának hegeli és heideggeri alapjai teszik lehetővé, hogy a könyv kapcsolódhasson a mai történetfilozófiai vitákhoz is, éppen azért, mert a szerző a mai kontraverziák előtt, de azokkal azonos forrásokból merített.
A könyv mind a Fukuyama-féle, mind a posztmodern történetfilozófiai tézisek megértéséhez, a modernitás vége-teóriák átlátásához alapvető segítséget nyújt.