Csepeli György, Erős Ferenc, Görög Veronika et al. : Vérvádak üzenete

Sorozat: Minoritás könyvek 2.

TARTALOM

Csepeli György: Vérvád és politika

Kende Tamás: A vérvád az újkori Kelet-Európában - Egy előítélet működése

Pelle János: Egy évezredes hisztéria utóélete

Pelle János: Tiszaeszlár visszhangja - Vérvádhisztériák a magyar sajtóban (1882-tól 1918-ig)

Standejszky Éva: A háború utáni vérvádak történelmi háttere

Erős Ferenc: ,,Gyermekijjesztő dajkamese a vér, a vád..." - Adalékok a vérvád pszichológiájához

Görög Veronika: Sztereotípiák és közhelyek dialektikája a folklórban - A zsidó alakja két tündérmese magyar változatában

Szécsi József: A zsidóság ábrázolásának szempontjai a keresztény hitoktatásban

Kevéssé vetünk számot azzal a parodoxonnal, hogy amit a sapiens jelzővel illetett lényben leginkább szeretünk és ünneplünk, az egyben legundorítóbb és legiszonyatosabb megnyilvánulásainknak is forrása. Szabadságunkról beszélek, melynek erejével kiverekedhettük magunkat a természetből, megkettőzhettük a világot egy valóra és egy lehetőre, hogy azután ez utóbbit az előbbivé romboljuk és építsük. A szellem szabadsága óriási világgá (Welt) tágította azt, ami az állat számára csupán környezet (Umwelt), s ezáltal mi magunk is óriásokká váltunk. Labirintusba kerültünk, melynek minden útja bizonytalanba vezet, s minden fordulója váratlan felfedezésekkel terhes. Megismerési rendszerünk a kirakójátékra emlékeztet, melynek minden kombinációja értelmes és jelentésteli lehet, attól függően, hogy miféle erők vetnek szemet rájuk. Démonok foglyai lettünk, melyek önálló létre keltek bennünk, akkor is éberek, sőt, akkor igazán, amikor alszunk. Történeteink lettek, melyek mind megtörténhetnek vagy megtörténhettek. Ma neurotikusnak tartjuk azt az embert, aki hallja, amit a többi nem hall, látja, amit más nem lát, tudja, ami tudhatatlan. Botorság volna azt gondolni, hogy a betegség stigmáját rásütve valaha is megérthetjük a kóros hazudozót, az ámokfutót, a nappali álmodót, a képzelgőt, a tévesnek tartott eszmékkel megvertet. Démonok ma is vannak, és éppen úgy előttünk járnak, mint jártak is mindig. De éppen démoni természetünk teszi lehetővé, hogy keresztülhazudjuk magunk az irracionalitáson, és magunk mögött hihessük az előttünk járót. Nincs más lehetőségünk, mint az, hogy homályban, pislákolva, a magunk útját keressük. A démoni energiákból egyaránt épülhet menny és pokol. E két vakító szélsőség szab határt mindennapokban épített, átláthatónak hitt világunknak. De mivel csak hitt világról van szó, sosem lehetünk bizonyosak abban, hogy nem törik szét, nem roppan el, megmarad-e egyáltalán. Csak a menny és a pokol igézetei maradnak változatlanok, melyek nap, nap után ránk törnek: éjjel álmainkban, nappal virtuális vagy aktuális tömeghelyzetekben.