Részlet a kötetből:
"Sárga, egyszerű fakoporsó, kettő, cédula lóg rajtuk. Mellettük egyszerűen, csöndesen jönnek, mennek, kék, totyakos, nyugodt vasutasok, akik az egész világon egyformák: abból a szóból élnek, hogy forgalom... Máskor mást szállított a vasút, most ebben van némi forgalom. Piszkos, szürke ég, olvadni kezdő hó a pályaudvaron, a sínek feketén, acélos fénnyel futnak messze, messze. Hova futnak a sínek, hova visz a vonat, hova készül az élet?
Újonnan öltözött fiatal népfölkelők, olyan kedvesen bámészak, nagy szeműek, új fegyverben, nagy bakkancsban, tipp-topp ; az ég szürke, vad tél, lóg a feketeség, sárga karszalagoknak is a közepe fekete; a sárga gondok mélyén is fekete komolyság. Harctérre menő katonák üldögélnek a másik vonatban. Cigarettáznak, eszegetnek, tréfálnak, kicsit nevetnek. Rongyos viaszosvászonból maga-fabrikálta tárcába ír egyik. Mit ír? mire gondol? Mit érez? Hol az otthona? A monarchia melyik sarkában? Az egyenruhában többé nem lehet megismerni, ki milyen fajta. Egyre megy. Mind egyre megy. Mind oda megy.
S a koporsóban még kevésbbé! Jönnek, jönnek.
Mind onnan jönnek...
Mennyi harcos rangkülönbsége van a Békének, s mennyi békés összesímulása a Háborúnak. A borító és a táblák rajzai is Garay ákos munkái.

more images

enlarge image

enlarge image

enlarge image

enlarge image