A hivatali hierarchiában Léon-Charles Pharocq Alfőmérnök közvetlenül Biquabay Főfőmérnök után következett. Mindketten a technikai problémákkal foglalkoztak. Az adminisztrációs kérdések gondja természetszerűleg Joseph Compote igazgatási igazgatóra hárult, és részben a Főtitkárra. Émile Coucta Elnők-Vezérigazgató a beosztottjai tevékenységének koordinálásával volt elfoglalva. Egy tucatra való mindenféle igazgatósági tag egészítette ki az együttest, amelynek ORSZÁGOS EGYSÉGESÍTÉSI KONZORCIUM volt a neve, rövidítve OEK. Az épület helyet adott még egypár Főfelügyelőnek; e nyugállományozott veterán hadfik idejük java részét azzal töltötték, hogy horkoltak a technikai értekezleteken, a fennmaradó időben pedig járták a vidéket, és mindenféle hivatalos ürüggyel sarcolták az OEK-tagokat, mert ebből a bevételből fedezték – úgy-ahogy – a Szervezet működését. A Kormány – a túlkapások elkerülése végett és nem lévén képes egy csapásra megfékezni Pharocq és Biquabay Al-, illetve Főfőmérnökök buzgó Aktátumtermelését – egy kiváló politechnikussal, Tzápa Központi Kormánybiztossal képviseltette magát az OEK-ben, akinek szuperrevizori tevékenysége arra irányult, hogy lehetőség szerint késleltesse az Aktátumok elkészülését.