B.Nagy Margit : Várak kastélyok udvarházak - ahogy a régiek látták

Az ezerkilencszázkilencvenes években Kolozsváron újjáéledt a magyar nyelvű művészettörténet oktatás. Az elmúlt évtized a kutatások szakosodást is magával hozta: a kolozsvári egyetemen végzettek többsége a középkor világában, az Erdélyi Fejedelemség különböző időszakaiban vagy a Habsburg tartománnyá alakuló Nagyfejedelemség százötven esztendejében kereste kutatásai tárgyát. Ez a régi Erdély művészetére összpontosító feltárómunka voltaképpen a két világháború között beindult, később azonban derékba tört, elsorvasztott, vagy Magyarországra menekített művészettörténeti kutatások által megszabott csapáson haladt tovább, Entz Géza, Balogh Jolán, Biró József munkásságának folytatásaként.Az ezredfordulós újrakezdésben a nagy elődök hagyatéka mellett döntő szerep jutott azon keveseknek, akiknek munkássága a magyar művészettörténetírás erdélyi folytonosságát biztosította az elmúlt század második felének meglehetősen mostoha körülményei között. E kevesek közé tartozott B. Nagy Margit is. Érdeklődése több korszakra terjedt ki, de életművének a barokkra és a klasszicizmusra vonatkozó fejezetei egészen kivételes jelentőségú eredményeket hoztak: a XVIII–XIX. századi Erdély művészettörténetének, építészettörténetének egykor Biró József által elindított kutatásában neki köszönhetően létezik nemcsak a folytonosság, hanem olyan szilárd módszertani alap is, melyen a korszak fiatal kutatói is biztonsággal megvethetik a lábukat. Teljesítménye értékét kutatói alapossága és pontossága hatványozza meg. Kérdésfelvetései, módszertani elvei mindmáig érvényesek, s rámutatnak a korszakra vonatkozó alapkutatások hiányaira, hiszen munkássága félbeszakadtával az erdélyi barokkra és klasszicizmusra vonatkozó programszerű és módszeres alapkutatások is abbamaradtak.