Paul Ricoeur a második világháború utáni, fenomenológiai alapozású hermeneutika egyik legnagyobb alakja. Husserl és Heidegger műveinek igen elmélyült tanulmányozására építve a társadalom- és a szellemtudományok több területén alkalmazta a hermeneutikai elemzés módszerét. E nagyigényű életműből - három fejezetbe rendezve - a szövegértelmezéssel összefüggő, de a vallásfilozófiát, teológiát, bölcseletet is érintő legfontosabb tanulmányokat adja közre ez a kötet. A dolgozatok első csoportjának (Szöveg és értelmezés cím alatt) a hermeneutikai módszer alapkérdései alkotják a témaköreit. A további írásokban - többek között - az "eredendő bűnről", a "rosszról" mint filozófiai és teológiai fogalomról értekező Ricoeurt a kereszténység és erkölcs "ősszövegeinek" értelmezése foglalkoztatja. E második rész (Kereszténység és erkölcs) vezet át az utolsó öt tanulmány témaköréhez: a történelem, a metafora, a mimézis, a szöveg és az olvasó, história és fikció viszonyának analíziseihez (Metafora és történetmondás).
Irodalomtudományi és filozófiai szakmunka, melyet - a bölcsészeti szakképzésben várhatóan több szakágban fognak a hallgatóknak szakirodalomként megadni. A kötethez Szegedy-Maszák Mihály írt összegző-áttekintő utószót.

További képek