Valaki bennem tovább él... Molnár V. József élete és hitvallása

Tóth Péter Pál portréfilmje alapján.

A könyv anyaga valójában filmszöveg, Molnár V. Józseffel készített portréfilmé, amelyet két és fél éven keresztül különféle színtereken forgatott Tóth Péter Pál - akivel Molnár V. József az utóbbi években több dokumentumfilmet alkotott -, és amely a Magyar Történelmi Film Alapítvány támogatásával a folytatást és befejezést követően mintegy kétszáz perc hosszúságú lett. A filmet kétszer is bemutatta a Duna Televízió, a könyvbe foglalt önvallomás azonban a filmnél teljesebb; sok olyan részlet is szerepel benne, amelyet terjedelmi okból ott el kellett hagyni. Éppen ez a könyvben is megőrzött, az élőszó varázsával, őszinteségével, megidéző erejével ható vallomásosság az, ami az események fordulatain, az életpálya változatosságán túl Molnár V. József élettörténetét olyannyira magával ragadóvá teszi. Különleges, fordulatokban bővelkedő sors jutott osztályrészül a Somogy megyei Marcaliban született Molnár V. Józsefnek, aki a második világháború utáni Magyarország életének résztvevő tanúja volt. Édesapját tizennégy évesen elveszítette, a 'malenkij robotra' elhurcolt férfi sohasem térhetett vissza a családjához. Örök életre meghatározó élményt jelentett számára az a rövid időszak, amelyet az egyébként kispolgári családban növekedett gyermek öregapja nagycsaládjában, paraszti környezetben töltött Pankaszon. Szülőhelyére visszatérve nyomdásztanulónak adták, és itt a sokféle megaláztatás mellett érte egy ugyancsak meghatározó élmény: a jó és szép könyvek nyújtotta öröm. Gyerekkorától fogva igazi vezető egyéniségnek számított, nem csoda, hogy hamarosan részt vett az ifjúsági mozgalomban, ahová a cserkészmozgalom tapasztalatait vitte be. Az ötvenes években azonban elég volt egyetlen rosszindulatú cikk, és 'nemkívánatos elemnek' minősítették, otthonát el kellett hagynia. Budapestre felkerülve vasmunkásként kereste a kenyerét, dolgozott Komlón is, de a tudásvágy egyre hajtotta előre: szakérettségit tett, írónak, költőnek készült. Beiratkozott az ELTE újságíró szakára, és egyetemistaként vett részt az 1956-os forradalomban, emiatt három év börtönre ítélték. Amilyen élményszerűek, sodró erejűek a forradalom napjairól szóló beszámolói, olyannyira megdöbbentőek a börtönéletre való visszaemlékezései. A szabadulását követően csak lassan sikerült talpra állnia, amelyben nagy szerep jutott annak a lánynak, aki később a felesége lett. Visszatért eredeti szakmájához, a nyomdászathoz, hogy azután felfedezze magának a művészetet és a hazai avantgárd élcsapatához csatlakozzon. Az avantgárd szétesését kísérő kiábrándulás után talált vissza a 'gyökerekhez', ahhoz az ősművészethez, amely egyaránt jelen van a népélet rituáléjában és a gyermekrajzokban. Ennek vált mind többek által ismert és elismert kutatójává, alkalmazójává, szószólójává, és most, 'öreg korában' is 'fiatal garabonciás diákként' járja előadásaival, gyerekek, fiatalok számára tartott foglalkozásaival az országot. Az életet - Molnár V. József életét - saját szavaival jellemezhetnénk legtalálóbban: 'Ha lerajzolom, az ember élete a világ közepe körül körként jeleníthető meg... Ez a kör nem szabályos. Az ember mind élete során, mind az esztendők körén, mind nagyobb történelmi léptékben: hol közelebb kerül ehhez a középponthoz, hol távolabb, így pulzál. ...Ez a pulzálás az ember élete a középpont, a teremtő és igazító középpont: Isten körül.' - A könyv, Molnár V. József élettörténete érdekes, magával ragadó és tanulságos olvasmány, amelyet érdemes széles körben ajánlani.