A Vak majom a legfiatalabb magyarországi milliárdos emelkedés- és bukástörténetét meséli el, aki a könnyen jött pénz, a nagy érdeklődés és egy óriási cégbirodalom összeomlása közepette ráébred arra, hogy tetteinkért, döntéseinkért vállalni kell a felelősséget, s az én döntései által jut el az identifikációs folyamatok megismeréséhez, elfogadásához. A sztori elsőre elég blődnek tűnhet, de ahogyan Fehér tálalja ezt a ponyvába oltott filozofikus és humoros tanmesét, az igazán izgalmassá teszi a könyvet. Főhősünk egy korrupciós ügyletbe keveredve menekül Párizsba, ahol egy luxus-szállodában folytatott kísérletben kénytelen részt venni. A cselekmény rendkívül kacifántos és csavaros, de végig fenntartja az olvasó figyelmét.

A történet alapvetően egy egzisztenciálfilozófiai kérdéssel kezdődik: ,,Jó néhány évvel ezelőtt volt egy tanárom, aki azt mondta, az lehet belőlem az életben, ami csak akarok, hiszen még olyan fiatal vagyok, és a lehetőségek száma végtelen. Igen ám, de a döntések száma véges.” A könyvet végig e felütés mozgatja, hiszen a szöveg központi kérdésfeltevését a döntések és a felelősségvállalás, illetve az identitás kérdése alkotja. Az elbeszélő a kalamajkasorozat közepén igyekszik felfejteni, ki is ő valójában. Ami ezt a gócpont és origó nélküli, folyamatosan vibráló identitáskonstrukciót eredményezi: az elbeszélőt magára hagyják a szülei; kiderül, más a vér szerinti apja; s így a családi eredet újrakalibrálását is el kell végeznie.
A narratíva mögött erősen felsejlenek Kierkegaard tanai. A dán filozófus Vagy-vagy című munkájában kerülnek elő leghangsúlyosabban azok a fogalmak, melyek körül Fehér Boldizsár regénye is gravitál: szabadság, választás, döntés, én.