Magyar-angol, kétnyelvű kiadvány.

Vadas már 1931-ben, a svájci Camera pályázatán Libák című képével ezer aranyfrankos első díjat nyert. A legnépszerűbb külföldi kiállító. 1938-ban az American Annual Photography toplistáján 13424 fotográfus közül az ötödik helyre sorolják. Mai szóhasználattal élve gondolhatnánk: „elszállt vele a világ”. De szó sincs róla! A MAOSZ egyik fő szervezője lett, fotópályázatok állandó zsűrora, Kinszki Imrével és Seiden Gusztávval a Modern Magyar Fényképezők Társaságának alapítója, a Daguerre-centenáriumi kiállítás fő szervezője. 1939-ben Rosner Károllyal kiadták a Magyar Fényképezés című, a kor fotográfiáját elsőízben átfogó albumát, amelyben nem csupán szerkesztő, hanem szerző is volt. Közben az amatőrfényképezők Inóci Társaságával, de elsősorban barátjával, Kinszki Imrével járta a várost, az országot, és kereste, fényképezte a „hangulatot”. Az élet hangulatait. A természetadta látvány textúrája (egy zúzmarás kerítés, vagy az őszi fény finom rajza) ugyanúgy érdekelte, mint az elszigetelten élő, egyszerű ember nemes élete. 1940-es bélyegzője tanusága szerint „V.E. fényképész és lapillusztrátor”. A Kis kutya, nagy kutya című verses képeskönyv illusztrátora volt. Ő, aki a világ elismert élvonalába tartozott! A 40-es évek nyilas uralma Vadast sem kímélte. 1944-ben elhurcolták munkaszolgálatra, s Mauthausenből, majd Günskirchenből 1945 végén tért vissza (barátja, Kinszki Imre nélkül). Újjongva üdvözölte az új életet. Az államosítás után a Magyar Fotó Állami Vállalathoz került, s így hivatásos fotóriporter lett. Ő, az örök „amatőr”. Az MTI Fotó „VA”-jelű fotósa tudósította a számára akkor reményteli, új életet. Közben nem csak okított, hanem a közélet, a fotós közélet fő irányítójává vált: a FOTO szerkesztőbizottsági tagja, a MUOSZ fotóriporteri szakosztályának vezetője. 1958-tól négy könyvben, Magyar Fotóművészet címmel folytatták az 1939-es Rosner-féle kiadványt.

további képek