Ford.: Farkas Márta.
A borítólapon Sipos László rajza.

Az Útvesztő az oly sokágú és soknemű „új regény”-irányzat céhmesterének és ideológusának alighanem legolvasottabb műve, s mintegy szemléltető eszköze az új regény robbe-grillet-i elméletének. Szerkezete, azt mondhatni, zenei felépítésű: mikor a halkuló-erősödő, megcsonkuló-kiteljesedő alapdallam – az őrületig egyforma és az őrületig mindig egy kicsit más útvesztő-útszakaszok – befutja teljes körívét, akkor világítja be visszamenőleg az útvesztőn át vezető útját, mert a mű érzelmi és gondolati „értelmét” valamennyi elem egysége csillantja fel csak. A mikroszkóppal felnagyított kisvilágok körül kanyargó, tisztán szerkesztet motívumok, az elsikló-összemosódó idő, a céltalanság, a magány reménytelenségének nem hivalkodó összhangzatává egyesülnek – egyidős az irodalommal ez a téma, de Robbe-Grillet is új módon tudta elmondani.