Ismert életrajzi tény, hogy a mayerlingi tragédia, Rudolf trónörökös halála (1889) után Erzsébet királyné élete egyetlen hosszú utazássá vált. Fia elvesztésének fájdalmát, lelkiismeret-furdalását, majd lánya, Mária Valéria férjhez menését, hiányát próbálja kompenzálni folytonos úton levésével, magánya, kínzó zaklatottsága űzte egyik helyről a másikra, minél távolabb Bécstől. Tolnayné Kiss Mária összeállítása az 1890-1892 közötti esztendők utazásainak sajátos krónikája, olyan levélrészleteket közöl ugyanis, amelyeket a királyné kíséretében lévő főudvarmester (Nopcsa Ferenc) és az udvarhölgy (Festetics Mária grófnő) küldtek Bécsbe Ferenczy Idának, a királyné szívéhez oly közelálló felolvasónőnek, aki gyöngélkedése miatt nem tudta elkísérni útjaira úrnőjét, de aki a távolból is megmaradt bizalmasának, barátnőjének. Ilyen értelemben ez a kötet kiegészítése, folytatása a Kedves Idám című leveleskönyvnek (922169), amely a királyné, illetve Ferenc József, Andrássy Gyula, Schratt Katalin Ferenczy Idához küldött leveleiből közölt. ; E mostani dokumentumok tárgya a folytonos utazás, illetve a folytonos aggodalom a láthatóan depressziós, zaklatott, beteg királyné miatt. Erzsébet egyetlen év alatt, 1890-ben szinte körbeutazta Európát: előbb Doverbe hajózott, bejárta Franciaország északi és középső tájait, eljutott az Ibériai félszigetre, Gibraltárba, Portugáliába, Északi-Afrika partjaira (Oran, Tanger), körbehajózta Itáliát, időzött Korfun, végül az Adrián át tért haza Bécsbe. Ezután számos alkalommal hajózott a Földközi-tengeren, 1894-ben Madeiráig jutott el. A levelek, levélrészletek, dokumentumszemelvények szövegét az összeállító magyarázatai, megjegyzései, leírásai kötik össze; eredeti kéziratrészek, sajtókivágatok, képeslapok, illetve tájfotók szemléltetik a megrendült lelkű, a nyilvánosság elől menekülő királyné utolsó éveinek helyszíneit, utazásának epizódjait és állomásait. A kisbibliográfiával záruló összeállítás - a "Sissi"-irodalom forrásértékű kiadványa.