Bartók Lajos : Ujabb költeményei (1. kiad.)

Első kiadás.

Bartók Lajos a múlt század utolsó harmadának egyik legnépszerűbb költője volt; 34 évre terjedő írói pályáján (1868—1902.) sokoldalú és eredményes munkásságot fejtett ki. Először egyes szépirodalmi és napilapokban időközönként megjelent lírai költeményeivel és az Üstökös ben közreadott humoros verseivel ébresztett figyelmet. Sikerei a humoros és a szatirikus nemben főként ezen irányba terelték munkásságát. Jókai már 1869-ben az Üstökös munkatársává fogadta, majd pedig rábízta a lap önálló vezetését. Emellett két évig, 1873 végétől 1875-ig szerkesztette Tóth Kálmán Bolond Miskáját, ezután pedig a Bolond Istókot vette át és szerkesztette bekövetkezett haláláig.

Mint politikai költő és szatirikus mindvégig ellenzéki szellemben működött. Későbbi verseivel már a költészet maradandóbb becsű alkotásait gazdagította. E nemű verseinek első kötete Költemények címmel 1881-ben jelent meg. Komoly költeményei a szerelemről, a hazafiságról és a természet hatása alatt keletkezett hangulatairól és reflexióiról szólnak. Ezután gyors egymásutánban jelentek meg lírai művei: 1883-ban az Ujabb költemények az előbbihez hasonló tartalommal.

Bartók minden szépségével és hibájával a maga korának gyermeke volt, de azért egész írói mivolta kirítt abból a környezetből, amelyben élt. Találóan mondj a róla Ambrus Zoltán emlékbeszédé-ben, hogy Bartók Lajos azon kevesek közé tartozott, akik sokat örököltek a régi Írók lelkesedéséből s közelebb állott a régi írók típusához, mint akik között élt. Általában a pillanatnyi benyomások és a temperamentum embere volt. Lelkét szokatlan tűz és folyvást lobogó indulat hevítették. Jellemének egyéni vonása az erő és keménységvolt ; hiányzott belőle az a simulékonyság, amely a könnyű érvényesülésnek egyik föltétele.

Kiadói, festett és dúsan aranyozott vászonkötésben.