categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Juhász Ferenc : Új versek
- description
- additional information
Első kiadás.
Juhász Ferenc második versgyűjteményét Új versek címmel adta közre 1951-ben. A korabeli kritika nagy része feltűnő – és aggasztó – fordulatot látott ebben a kötetben. Itt kezdődött Juhásznak az a többször felújított irodalmi pere, melynek csak a megnevezett tárgya volt a költészet, s a formáló valóság sokáig premisszája maradt.
Az Új versek költője még nem tudja átélni, milyen nehéz út előtt áll, de már meglepően biztosan tájékozódik. Híres írókongresszusi felszólalásában (1951) a korabeli költészet legsúlyosabb bajának a típusvers elszaporodását, az üres lelkesedést tartja, s tudja, hogy az orvosság „a valóság érzékletes, szinte tapintható ábrázolása… a nyelvi, formai bátorság, az élet ismerete, a nagy lélegzete, az igény”. S van még egy gondolata, amely már a támadásokat idézi: „sokan nehezen tudják elképzelni, hogy a költőnek alkata, egyénisége, sőt fejlődési útja is van.” Aminek követése – teszi hozzá – nem gyengíti az eszmeiséget.Az Új versek a sejtések kötete. Szemlélete még alig mutat változást. Hangulata azonban elégikusabb, hiányzik belőle a közvetlen társadalmi élmény, a politikai jelen idő uralma. Ennek külső jele a tájélmény felerősödése. A kötet harminchárom verse közül tizenhét tájkép és a közöttük felbukkanó zsánerképekben, visszaemlékezésekben és szerelmes versekben is sokszor a tájkép a lírai kifejezés eszköze. Ez persze önmagában még nem minősíti a kötetet, hiszen a tájkép az élet színeinek, ízeinek hordozója, a társadalmi közérzés foglalata is lehet. Ahogy a kötet egyik szép sora sejteti: „Mint most a szíved, olyan szelíd ez a táj…”
Az Új versek költője még nem tudja átélni, milyen nehéz út előtt áll, de már meglepően biztosan tájékozódik. Híres írókongresszusi felszólalásában (1951) a korabeli költészet legsúlyosabb bajának a típusvers elszaporodását, az üres lelkesedést tartja, s tudja, hogy az orvosság „a valóság érzékletes, szinte tapintható ábrázolása… a nyelvi, formai bátorság, az élet ismerete, a nagy lélegzete, az igény”. S van még egy gondolata, amely már a támadásokat idézi: „sokan nehezen tudják elképzelni, hogy a költőnek alkata, egyénisége, sőt fejlődési útja is van.” Aminek követése – teszi hozzá – nem gyengíti az eszmeiséget.Az Új versek a sejtések kötete. Szemlélete még alig mutat változást. Hangulata azonban elégikusabb, hiányzik belőle a közvetlen társadalmi élmény, a politikai jelen idő uralma. Ennek külső jele a tájélmény felerősödése. A kötet harminchárom verse közül tizenhét tájkép és a közöttük felbukkanó zsánerképekben, visszaemlékezésekben és szerelmes versekben is sokszor a tájkép a lírai kifejezés eszköze. Ez persze önmagában még nem minősíti a kötetet, hiszen a tájkép az élet színeinek, ízeinek hordozója, a társadalmi közérzés foglalata is lehet. Ahogy a kötet egyik szép sora sejteti: „Mint most a szíved, olyan szelíd ez a táj…”
condition: | |
category: | Bibliophil > First Edition > |
category: | Books > Literature > Poetry > |
publisher: | Szépirodalmi, 1951. Bp., |
item number / ISBN: | 0059317 |
binding: | half-cloth bound |
pages: | 170 p. |
language: | Hungarian |