új symposion. 13. évf. 152. szám. 1977. december

Grafikai szerkesztő: Maurits Ferenc.

A Jugoszláviában kiadott, magyar nyelvű Új Symposion egy merész, kritikai szellemű, a spontaneitást tudatosan vállaló folyóirat volt. A szerkesztőség körül kialakult, már-már mozgalommá növekvő alkotóműhely izgalmas, kísérletező irodalmi és művészeti közeget teremtett a Vajdaságban. A magyar nyelvi zárványhelyzettel küzdve, ugyanakkor a magyarországinál frissebb kulturális tájékozódást engedő jugoszláviai nyitottságot kihasználva a laphoz kötődő nemzedékek, az egymást váltó szerkesztőségek az irodalom, a vizuális kultúra és a társadalomkritika felől nézve változó hangsúlyokkal, a kultúrpolitikai elvárásokhoz és lehetőségekhez különböző vérmérséklettel igazodva formálták a lapot. Bár az Új Symposion története folytonosnak­ tűnik, a betiltásokkal, bírósági tárgyalásokkal, majd 1983-ban a szerkesztőség eltávolításával kényszerű töréseket szenvedett, a délszláv háború idején pedig végleg elfogyott körülötte a levegő.

A lap szerkesztői, munkatársai közé tartozott Tolnai Ottó, Domonkos István, Gion Nándor, Végel László, Danyi Magdolna, Thomka Beáta, Sziveri János, Fenyvesi Ottó, Balázs Attila, Szombathy Bálint, Radics Viktória, Fekete J. József és még sokan mások.

"Az Új Symposion a hatvanas-hetvenes években fogalommá vált az egész magyar nyelvterületen, egy olyan szellemi, irodalmi műhelyt és mozgalmat jelölt, amely a Vajdaságban nemcsak egy-két-három ma is alkotó nemzedék indulására hatott döntő erővel, hanem (részben ebből következően) az egész vajdasági (akkor inkább jugoszláviainak nevezett) magyar irodalom elmúlt évtizedekbeli arculatára is. Sőt, hatóköre még azon túl is terjedt: a hatvanas-hetvenes években a korabeli (egyetemes) magyar irodalomban uralkodó beszédmódokhoz, stílusirányokhoz képest radikálisan más, leginkább klasszikus avantgárd és neoavantgárd ihletésű, a szélsőséges kísérletezést is felvállaló törekvéseivel felhívta a figyelmet az irodalmi alkotásmódok pluralizmusára és - mivel legjelesebb szerzőinek alkotásaival érdemben tágította és gazdagította az egyetemes magyar irodalom szemhatárát - a magyar irodalom értékszerkezetének többpólusosságára is." - Elek István.