Dedikált példány !

Marconnay Tibor (1896–1970) - egyébként Garai Gábor édesapja - a húszas években kezdte pályáját.
Áradó, féktelen lírikus volt, verseit végletes ellentétek jellemezték, s egyéniségét is az ellentétek vonzották. Felszabadulás előtti politikai magatartása miatt hosszú évekig hallgatnia kellett. Szerény terjedelmű válogatott gyűjteménnyel, a Sugaras őszi nappal tért vissza az irodalomba 1963-ban.

"Kevesen voltak a magyar költészetben, akik ilyen makacs következetességgel csiszoltak, tökéletesítettek egyetlen költői formát. Marconnay Tibor a szonettet fejlesztette szinte eszményien tökéletesre. Kulturált verselő volt, a formát sosem nyűgnek, mindig inkább fegyelmező erőnek érezte. De ebben a szonett-formában szinte az élet teljes vegetációját érzékeltetni tudta. Akár egy adriai út nyomán születtek benne szonettjei, akár egy gyermeki emlék balladaivá növesztett víziójában, mindig érezni, hogy egy dinamikus, lázas szenvedéllyel alkotó költőegyéniség rója a sorokat, s az élet és halál teljességét felmérő, vállaló ember veti ki magából gondolatait." - Komlós Aladár
Borítója (mely elvált a könyvtestől) foltos sérült (lásd fotó), címlapja szintén foltos. Belívei épek, tiszták.

további képek