Uhri Testvérek Autókarosszéria és Járműgyár, 1942

Fejléces levélpapír. 1942. évi dátumozott, géppel írt hivatalos levél az Uhri Testvérek pecsételésével.

A fejléc részen az 'Uhri' szó fölött egy apró sérüléssel.

....................................

Elődvállalata az 1895-ben alakult Uhri Imre Kovács- és Kocsigyártó üzeme volt, mely a gazdasági válság következtében fizetésképtelen lett. Mivel Uhri Imre rendkívül alacsony árajánlatai ellenére sem tudott elegendő megrendeléshez jutni, 1931-ben arra kényszerült, hogy munkásainak nagy részét elbocsássa, illetve a megmaradtak bérét pedig 10 %-kal leszállította. Mindezek a lépések azonban az eladósodott vállalaton mit sem segítettek. Uhri Imre hitelezői 1932 őszén ingatlanára és üzemi berendezésére végrehajtás elrendelését kérték. A végrehajtási eljárás során az Uhri család tagjai a gépi berendezés egy részét megvásárolták.

A családot a mentőakcióban az a cél vezette, hogy az Uhri Imre üzemében kétségtelenül magas színvonalat elért karosszériagyártást a két idősebb fiú ? Uhri Imre és Zsigmond, akik évek óta apjuk üzemében tevékenykedtek, ? új vállalat keretében folytassák. Az öt testvér ennek megfelelően 1933. szeptember 28-án társasági szerződést kötött és megállapodtak az Uhri Testvérek Autókarosszéria?- és Járműgyár korlátolt felelősségű társaságot, melyet a cégbíróság 1933. október 12-én a társascégek jegyzékébe bejegyzett. Az alapítók a társasági szerződésben a vállalat céljául autókarosszéria, jármű, gépek, szállító eszközök, autók és motorkerékpárok gyártását, javítását, adásvételét, szerszámok készítését és árusítását, technikai találmányok megszerzését, szabadalmaztatását, autó és motorkerékpárok karbantartását tűzték ki.

A vállalat törzstőkéjét 12 000 pengőben állapították meg, melyből Uhri Ernő földbirtokos és vállalkozó 8000 pengőt, Uhri Zsigmond, Uhri Imre, Uhri Klára és Krieger Lászlóné Uhri Matild egyenként 1000-1000 pengőt jegyzett. A mindössze öt munkással működni kezdő üzem első két éve telephely keresésével telt. A kiszemelt telephelyet, mely a Hungária körút 207. szám alatt feküdt és az Angol Park mögött terült el, az Uhri Testvérek 1935. júliusában a tulajdonos Angol Park Rt.-től bérbe vették. Az új telephelyen augusztus 3-án indult meg a munka. Itt már negyven munkás és húsz ipari tanuló dolgozott. Az új vállalat kedvező időszakban létesült. Magyarországon a teherautó-gyártás 1936-tól kezdve fellendült.

A gyár speciális gyártmánya volt a kétoldali billenőszerkezettel ellátott, 5 tonnás ?Uhri-féle? 4 kerekű teherautó-pótkocsi. A cég egy másik könnyű típusú pótkocsit is kikísérletezett, melyet a hazai útviszonyokhoz alkalmazva, a 3 tonnás gépkocsi hordképességét a pótkocsival összekapcsolva 5-5,6 tonnára lehetett emelni. Az Uhri testvérek üzemének karosszériagyártása az 1935?1938-as években lépést tartott a magyar gépjárműipar fejlődésével. Autóbusz- és teherautó szekrényei minőségükkel külföldi viszonylatban is megállták a helyüket. Az autóbusz- és teherautó gyártás 1939-1940-ben, majd a különböző katonai járművek előállítása 1941-től kezdve nemcsak maradéktalanul lefoglalta a magyar gépjármű és autókarosszéria gyárak teljes kapacitását, hanem a gyártási kapacitás nagyfokú bővítésére, sőt új gyárak építésre kellett gondolni. A gyár legnagyobb megrendelői a MÁV, BSZKRT, MÁVAUT, majd 1938-tól a Honvédelmi Minisztérium volt.

Az üzem nagyarányú foglalkoztatása csakhamar szükségessé tette az átszervezést és a munkáslétszám emelését. 1939-ben négyszáz, 1940-ben hatszáz, 1942 végén pedig közel nyolcszáz fő dolgozott. Az Uhri cég a második világháború alatt nagyvállalattá fejlődött, B kategóriájú hadiüzemmé nyilvánították. 1942-ben az addigi repülőgéposztályból megalakult a Repülőgépgyár Rt., mint az Uhri Testvérek Autókarosszéria és Járműgyárának a leányvállalata. Az Uhri Testvérek Autókarosszéria- és Járműgyára 1943-1994-ben fejlődésének csúcspontját érte el.

1944-ben hosszas huzavona után a gyár egy része a Devecseri útra költözött, de Mátyásföldön a Repülőgépgyár Rt. mellett megkezdték az új gyár építését is. 1944 novemberében a háborús események miatt a Honvédelmi Minisztérium elrendelte az üzem kitelepítését Köbölkútra, ezt csak részben tudták végrehajtani, így a nyilasok tervbe vették a visszamaradt gépek bénítását, ezt Uhri Zsigmond ügyvezető igazgató és a gyár munkásaival megakadályozták. 1945-ben a németek a már erős szovjet aknatűz alatt álló gyártelepen a fémmegmunkáló műhelyt és két szerelőcsarnokot felgyújtották. A Hungária körúti gyár háromnegyed része is leégett. A romeltakarítási munkák után, ha akadozva is, de hamar megindult a termelés. A vasúti teherkocsik és roncsautók javítása mellett a felrobbant Margit-híd mellett épülő "Manci-híd" részére pontonokat gyártottak. A gyár elegendő nyersanyaggal rendelkezett, de állandó pénzhiánnyal küszködött, az iparindítási hitel is csak pillanatnyi segítséget jelentett.

1947. június 15-én Uhri Zsigmond az üzemet az üzemi bizottság hozzájárulásával a Nehézipari Központnak ajánlotta fel, s az ideiglenesen kezelésébe is vette. 1948. március 26-án a vállalatot államosították. A 8230/1948. számú Kormány rendelet 3.§-a értelmében, illetve a 19/1949. sz. MT. határozat szerint 1949. február 23-án Ikarus Karosszéria és Járműgyár Nemzeti Vállalattá alakult át. A korlátolt felelősségű társaság felépítése, ügyvitele nem rekonstruálható, így az állagokra bontás nem volt lehetséges. Az iratanyag a Vas-, fém- és gépipari repertórium segítségével kutatható.