Az Ószövetségi üdvösségvárás kiemelkedő alakja a Dávid fia királyi Messiás, aki a végidőben isteni uralom képviselője. Hagyománytörténetileg a dávidi királyi üdvösségközvetítő tradíciójához rendeződik és vele összefüggésben áll a JHWH szenvedő Szolgája és az Emberfia hagyománya is, noha mivoltában a három üdvösségközvetítő nem fedi egymást. A három üdvösségközvetítő az Újszövetség szempontjából rendkívül jelentős, mert az Egyház a Názáreti Jézusban látja beteljesedni őket, és a róluk szóló bibliai szövegek fényében magyarázzák Jézus kilétét és üdvözítő művét. Ennek alapján érthető, hogy ezek a szövegek kezdettől fogva a keresztény egzegézis előterében álltak. A szerző a három üdvösségközvetítő szövegeinek értelmét az ószövetségi hagyomány szintjén törekszik kimutatni, adott esetben pedig megismerteti ezeknek a szövegeknek újszövetségi, krisztológiai jelentését.