Szunyoghy András rajzaival.
Öregapót mi, gyerekek, nagyon szerettük, és szerették az állatok is. Nemcsak a lova meg a kutyája, a vadak is. Telente az őzek meg a nyulak bejártak az udvarába, s a kertjében annyi madár lakott, hogy tavasszal csak úgy zengett a környék a madárdaltól. És micsoda meséket tudott Öregapó! Sohasem felejtem a szép nyári alkonyatok várakozó örömét, amikor Gyuszkóval és Jozsóval a tornácán ültünk, hallottuk, hogy zűrömből odabent, aztán lenge, földet alig érintő léptekkel kijött közénk, leült a gyalogszékére, és mesélni kezdett. Hej, de megnőttek akkor ott a fák! A házából is kastély lett egykettőre, mi meg erősek, okosak és bátrak lettünk. Hol vitézi vértezetben ültünk ott, hol meg foltos szegénylegénygúnyában, de királyi palástban is meg varázsköpönyegben.