Bárdosi József : Tulajdonságok nélküli művészet

Elmélyült, néha akár egy kismonográfia vázlatának is tekinthető portrék egy-egy a művészettörténész szerző által nagyra becsült művész, így Lois Viktor, Gaál József, Csurgai Ferenc, a szobrász és performer Kovács István munkásságáról. Remek, összefoglaló jellegű írások a másodlagos realizmusról vagy az Expanzió-sorozat kapcsán a 90-es évek performanszairól. Kritikák, beszámolók, olyan, a pénzzel, paripával, fegyverrel ellátott fővonalakhoz képest háttérbe szoruló eseményekről és alkotókról, mint a kaposvári Groteszk art kiállítások sora, a jászberényi Alkotárs egyesület, vagy Varkoly László, Marosvári, György, Hetesi Attila. S nem utolsó sorban vívódó, érzékeny tanulmányok és esszék a művészettörténet problémáiról a kortárs művészet "sorskérdéseiről".
Higgadt hangvételük, a divatos szakirodalomban sűrűn szereplő aktuális fogalmak gyakori használata (bár például manapság alighanem ő az egyetlen, aki horribile dictu a "diskurzus" kifejezést következetesen mellőzi), ellenére a legkevésbé sem "trendi" írások ezek. A kötet címadó írása például ténymegállapító egzaktul leíró jellege mellett is hordoz némi rezignációt, csalódottságot. Pontosan méri fel a helyzetet, a profivá, azaz technicizálttá, üzletiessé, látványossá vált, mindeközben alapjában értéksemleges, közömbös művészeti produkciók eluralkodását, mindez azonban a legcsekélyebb mértékben sem tölti el örömmel.