A "trópusi állat", Pedro Juan Gutiérrez kubai író regényének "hőse", nem ismeretlen a magyar olvasó előtt - a szerző Piszkos havannai trilógiájának szinte valamennyi novellájában szerepelt. A "trópusi állat" kifejezés ugyanis egy sajátos emberi jelenséget takar, amelyet a Trilógiában - és itt is - a Perdo Juan nevű szereplő testesített meg (a szerző gyanítható alteregójaként), aki egyes szám első személyben vall minderről: a castrói szocializmus, a paradicsomi pokol zsigerekig hatoló rohadásáról és személyiségpusztító mákonyáról. Az érzékeny művész-értelmiségi ebben a beteg közegben szükségképpen fokozódik le az irracionális, "állati" szintre; szinte csak a tébolyult szexualitás marad számára az egyetlen kitörési pont, amelyben még - paradox módon - őszintének és szabadnak: embernek érzi magát. A trópusi légkör fülledtségét, vitalitását a szöveg is hordozza; Gutiérrez prózája ugyanolyan sodró, szenvedélyes, amilyen erővel és sebességgel a kubaiak beszélnek. A regény művészi eszközeit is ez a beszédmód határozza meg, nagymértékben hozzájárulva a hitelességéhez.