A nagy füzet. A bizonyíték. A harmadik hazugság.

A Magyarországot 1956-ban elhagyó, ám magyar állampolgárságát a mai napig fenntartó Agota Kristof a svájci Neuchâtelben él.

Mivel műveit francia nyelven írja, és többnyire a nagy presztizsű, párizsi Seuil kiadónál publikálja, regényei, novellái és drámái a világ minden táján – még az európaitól igencsak eltérő kultúrájú Japánban, Kínába és Koreában is – utat találnak az olvasókhoz.

A „Trilógia” első, „A Nagy Füzet” című részéből több színpadi adaptáció készült, s tervezik megfilmesítését is. Az írónő világhírű, immár negyven nyelvre lefordított regénytrilógiája egy ikerpár drámai fordulatokban gazdag élettörténetét tárja elénk.
Ahogy a második világháború idején kezdődő, fél évszázadon átívelő történet első részének többes szám első személyű alanya, a „mi” a későbbiekben átváltozik „én”-né, úgy válik egyre bizonytalanabbá az ikrek, Lucas és Claus identitása (nem véletlen, hogy a nevek egymás anagrammái), s a fikció és a valóság közötti határ visszamenőleg is teljesen elmosódik. A két főhős különböző lehetséges életútjainak bemutatásakor az ikrek személyisége annyira összeolvad, hogy identitásuk csak az utolsó rész elolvasása után tisztázódik megnyugtató módon.
Tisztázódik? De akkor ennek az utolsó résznek miért az a címe: „A harmadik hazugság”?