Tótfalusi Kis Miklós a XVII. század végén Erdélyben élt nemzetközi hírű nyomdász, tudós, nyelvész, betűmetsző, korrektor és könyvkiadó, a magyar művelődés egyik legtehetségesebb, legtragikusabb alakja volt. Amszterdamban, ahol művészi fokon elsajátította a nyomtatás és betűmetszés mesterségét, fényes jövő várta, de ő mégis hazatért szülőföldjére, ahol csak gáncsoskodás fogadta a műveltség emeléséért folytatott munkásságát. Haladó elveivel maga ellen fordította egyházi elöljáróit, akik mindenféle módon akadályozni próbálták tevékenységét. 1698-ban ezért adta ki szenvedélyes hangú védőiratát, a Mentségét, melyben felkészülten védekezik az ellene emelt vádak ellen. Írásából tragikus kép bontakozik ki: Erdély a Habsburgok uralma alatt megdöbbentő gazdasági és kulturális elmaradottságban él; vezető főnemeseinek, főpapjainak önzése, kicsinyessége, szűk látókörűsége megakadályozza a legkisebb haladást is. "Pápai Páriz Ferenc és Bod Péter óta Tótfalusi Kis Miklós az Erdélyi Féniks: a nemzet ügye. Az volt akkor is, amikor 1902-ben Gyalui Farkas a Mentség első modern kiadását útjára bocsátotta. Kiadásunk, a század eleje óta hetedik, és olyan segédeszközökkel szereltük fel, melyek más munkák igénybevétele nélkül is választ adhatnak a Mentség tanulmányozása közben felmerülő kérdésekre. A Mentség szoktatlan olvasmány. Nemegyszer meglepi, vagy éppen meghökkenti az olvasót előadásmódjának különös fordulataival. Kinek-kinek saját vállalkozása, hogy a Mentség közlésformáiból mélyre hatolva, az író személyiségét és gondolatainak lényegét maga elé idézze, vagy mi több, személyes és eszmei közelségbe kerüljön velük."