"Ez a könyv - írja Ratkó - a törvénytelen halottaké, első halott anyámé s azoké, akiket háborúra ítéltek, rákra, infarktusra és tüdővészre ítéltek. A földbe és égbe temetettekről, a szemétdombon elmálló és tűzben szétolvadó halottacskákról, szerelmünk aszályáról szól. Az idő vizsgálata közben találtam rájuk. a hiányukra. Kezük és szívük hiányára."
A jövőért áldozatot hozó, idő előtt elpusztult névtelen hősök, a múlt áldozatai, a halott történelemépítők előtti tisztelgés és hódolat ez a verseskötet. Az ő emlékük, példájuk idézése. És felhívás az élet folytatásának, továbbvivésének kötelességére.

Ratkó költészete a szívósan, fáradhatatlanul végzett munka, a történelmi felelősség,a hűség, a néppel szembeni elkötelezettség költészete. Komor zengésű líra, de hitet, reményt adó. Nem elcsüggeszteni, hanem bajok, nehézségek közepette is biztatni, életkedvre bátorítani akarja olvasóit.