Bár az irodalmi példaképek tekintetében sokkal inkább Kafka-követő, mintsem Thomas Mann-hívő, Vörös István nemrég megjelent regényében mégis – az általa hosszasan studírozott – Thomas Mann életének ismert történéseit illeszti bele egy alternatív történelmi térbe és időbe. Ha tetszik, történelmi tréfát űz. Az írói víziót egy egészen apró, mondhatni jelentéktelen tárgy, az író készülő kabátja indítja el. Ki gondolná, hogy egy egyszerű ruhaneműből mítoszokig nyúló bonyodalom származhat. Zavarba ejtő történetek következnek egymás után, amelyekben megjelenik a kabátot készíttető írózseni és a szakmáját magas színvonalon űző szabó furcsa „barátsága”, az ördög, mint egy másik világ küldötte, a bakonymérői paraszti világ, ahol szintén egy kabát, eredetileg egy cirkuszi törpének szánt vásári portéka okoz bonyodalmakat.
Az emberi világokon és a túlvilág szféráin túl a legrejtélyesebb világ kétségtelenül az elefántok történelme, avagy az értelmes elefántok etikailag az emberekénél magasabb rendű civilizációja.
Arra is választ keres az író, hogy mi a zsenialitás forrása, milyen erők működnek közre a zseniális mű megalkotásakor? Netán szerződést kell kötni hozzá az ördöggel? (E szövetség fontosságát jelzi, hogy a készülő regény egyik munkacíme Az ördögi jogok szerződése volt.) A kitartó olvasó meg is kapja a receptet, a titkos alkímiai összetevőt, ami a profán fölé emeli az alkotást.
Szürrealizmus és misztikum jellemzi ezeket az írásokat, és ha ebből az irányból közelíti meg az olvasó, érthetővé válnak azok az összefüggések, melyek a látszatok felől közelítve felfoghatatlanok.
A mozaikszerű szerkesztési mód, a pixeles, nagyobb formák igencsak rátermett olvasót kívánnak, aki képes a három nagy tematika köré épülő novellák laza füzéréből kibogozni az összefüggések rejtett hálóját.