Sorozat: Posztmodern találkozások.

Nem sokkal ezelőtt még hittük, hogy a tudomány az igazság semleges, értékfüggetlen kutatása. A Tudományos forradalmak szerkezete című művével (1962) Thomas Kuhn lehetővé tette, hogy a tudományt társadalmi tevékenységként vizsgáljuk. A tudományt vélekedésrendszereken belüli rejtvényfejtéssé redukálta. Azt állítva, hogy a "normál" tudomány nem több, mint dogmatikus stabilitás, amelyet időszakosan meg-megszakítanak alkalmi forradalmak. A tudományszociológusok ennél is tovább mentek azzal az állításukkal, hogy a tudósok nemcsak hogy "forgalomba hozzák" érveiket, hanem sokkal inkább mitikus "tényekkel" korlátozzák azokat. Az utóbbi évek "tudomány-háborúja" - úgy tűnik, - hogy a tudósok ellentámadása a szociológusokkal szemben.
Thomas Kuhn és a tudomány-háború azt mutatják, miként vált a tudomány az egyik fő, vitatott kulturális szimbólummá, és azt sugallják, hogy egy új "posztnormális" szintézisre van szükségünk, amellyel a régi vitatott kérdéskörök meghaladhatók. A tudomány nemcsak abból áll, amit a szakértők bemutatnak, hanem a tételek felállítói közötti dialógusokból is. Ez a tudomány új arca, az egyik amelyet Kuhn nagy hatású meglátása adott.

Ziauddin Sardar író és a Postcolonial Studies at the City University, London vendég előadó professzora. Legújabb könyvei a Bevezetés a káoszelméletbe és a Bevezetés a matematikába. Mindkettőt az Icon / Totem publikálta. A New Statesman tudományos hasábjának írója.