Sorozat: Sapientia humana.

Descartes kései írásainak középpontjában az a probléma áll, miként lehet összeegyeztetni egymással az emberi test működésének teljességgel mechanikus magyarázatát azzal a lélekfelfogással, amely a testtől tökéletesen elkülönülő szubsztanciát lát benne. Hogyan jön létre az "igazi ember" lélek és test egyesüléséből? Hogyan vagyunk képesek testi érzékszervek útján szert tenni ismeretekre? Hogyan jöhetnek létre a lélekben szenvedélyek a testet ért hatások nyomán? Van-e elegendő hatalma a léleknek a testből származó káros hatások leküzdéséhez? Ezeket a kérdéseket próbálják megválaszolni az itt közölt írások, egymástól igencsak eltérő megközelítésben: a Regiusszal folytatott polémiában fametszetszerű, durva vonalakkal, a belénkszületettség tanításának legegyértelműbb, ám egyszersmind legmeghökkentőbb megfogalmazását adva, a Pfalzi Erzsébethez írott levelekben a hányatott sorsú hercegnő "lelkének orvosaként", a Chanut-höz, Franciaország stockholmi követéhez, illetve Krisztina királynőhöz írott levelekben pedig a legfőbb jó, a barátság és a szeretet mélyreható elemzését nyújtva. A kötetünkben közölt írások döntő többsége most jelenik meg először magyar nyelven.