Vörös Imre : Természetszemlélet a felvilágosodás kori magyar irodalomban

Az első tábla belső felén az ex-libris papírral leragasztva.
Az előzéklapon ex-libris bélyegző.

A ​„természet” a felvilágosodás kori magyar irodalom kulcsszavainak egyike. Annál meglepőbb, hogy mindmáig senki sem kísérelte meg átfogó igénnyel számba venni, mi mindent jelentett ez a szó a kor magyar írói, költői számára. Vörös Imre könyvének témája nem a szorosan vett természettudományok története a XVIII. századi Magyarországon, hanem felvilágosodás kori irodalmunk képviselőinek a művekben tükröződő (s egy-egy életpálya során nem egyszer módosuló) természeti világképe, valamint annak megvizsgálása, milyen szerepet játszottak a természetszemlélet különböző változatai az írói-költői alkotások művész megformálásában. A monográfia egyes fejezetei az európai művelődéstörténeti előzmények tömör áttekintéséből bontakoznak ki, végső következtetéseik során pedig arra is utalnak, milyen szervesen épülnek bele felvilágosodás kori szerzőink természetszemléletének legfontosabb elemei XIX. századi nagyjaink, Vörösmarty, Petőfi, Arany költészetébe.