Harmadik kiadás.

Sorozat: Filozófiai Írók Tára új folyam VII. kötet.

A Teológiai-politikai tanulmány - Spinoza második, még életében megjelent műve (1690). A filozófiatörténészek szerint a látszólag teológiai jellegű írás a holland köztársasági párt politikai programadója, elvi-elméleti nyilatkozata.

A könyv középpontjában a kinyilatkoztatás, a Biblia vizsgálata áll. Spinoza a próféták szövegeinek értelmezésekor arra törekszik, hogy kimutassa, az isteni törvények és tanítások lényege nem több, mint a gyakorlati élet rendszabályozása, normatív etikai követelmények felállítása. Mózes törvényei a héberek országának jogrendjét foglalják magukban, ezért az ország fennállásának megszűnése után immár senkire sem kötelezőek. A Szentírás könyveinek kritikátlan tisztelete, a bennük foglalt parancsok formai követése - babonaság. Mivel a modern állam nem épülhet babonaságra, Spinoza megkisérli elméletileg levezetni a korszerű államberendezkedés alapelveit. Senki sem fosztható meg természetes jogaitól éppen az állam érdekében, s a véleményszabadság nemcsak nem veszélyezteti az alattvalói engedelmességet és az állam békéjét, hanem egyenesen feltétele annak - szögezi le Spinoza. A tanulmány felépitésmódja, okfejtése végtelenül logikus és egyszerű. Értelmezése mégis számos problémát vet fel, elsősorban hallatlan gondolatgazdagsága miatt. A ma már kevésbé érdekes bibliatörténeti, bibliafilológiai részletek legalább annyi filozófiai mondandót rejtenek, mint az államelméleti fejtegetések, amelyeknek a mű mai népszerűségét és korabeli politikai jelentőségét köszönhette. A mű mindenképpen a legfontosabb filozófiatörténeti dokumentumok közül való, minden filozófiával foglalkozni kívánónak "kötelező" olvasmánya.