Sorozat: Magyar Ritkaságok

Középkori magyar víziók

A középkori kódexirodalom képzeletfelszabadító olvasmányai közül az első helyek egyike illeti meg a vizionárius irodalmat, mely valamennyi korabeli elbeszélő prózánál – még a legendánál is – nyitottabb volt. Célja eredetileg morális tanítás, de ez egyre inkább háttérbe szorult a csodás és meghökkentő események pazarló bősége mellett, mely végül is legfontosabb alkotóelemévé vált. Felszabadította a vallási dogmák nyűgétől szárnya szegett költői fantáziát, engedte tévedni hőseit, kénye-kedve szerint utaztatta őket égen-földön, szárazon és vízen, levitte a poklok fenekére, felemelte a mennyekig.
A pokolra szálló lovagok között magyarok is voltak, az egyik legnevezetesebb Tar Lőrinc, Zsigmond király udvari embere, aki 1411-ben megjárta az írországi Szent Patrik Purgatóriumot, a középkor híres zarándokhelyét. Alakja, pokoljárásának csodálatos eseményei köré gazdag legendaanyag szövődött. Megörökítette őt egy versében Tinódi Sebestyén, említi Arany János is a Toldi szerelmé-ben, egy ismeretlen szerző latin nyelvű verse kalandozásainak, utazásainak jeles állomásait sorolja el. Irodalomtörténetírásunk is sokat foglalkozott vele, bár pokoljárásának története eddig még nem került magyarul kiadásra, egy latin nyelvű kódex rejtette a British Múzeumban. A pokoljáró lovag túlvilági kalandjait és látomásait – szóbeli közlése nyomán – Yacobus dublini királyi jegyző fogalmazta meg. A följegyzés eredeti kézirata nem maradt fönn, csupán egy másolat, melyet Henricus Cranebroke canterbury-i szerzetes készített 1464-ben, s több tulajdonos után, II. György ajándékaként, 1757-ben került a British Múzeumba. Most első ízben adjuk közre magyarul Tar Lőrinc pokoljárásának történetét, közöljük Tinódi Sebestyén költeményének Tar Lőrincre vonatkozó részletét, valamint a lovag kalandjait soroló latin nyelvű vers magyar fordítását. A Függelék teljessé teszi a Tar Lőrincre vonatkozó irodalmat: itt olvasható máig kiadatlan, saját kezű levelének szövege, valamint a vele kapcsolatos, illetve özvegyére vonatkozó királyi oklevelek.
Tartalmazza kötetünk a másik nevezetes középkori pokoljáró, Krizsafán fia György vízióinak eredetileg latin nyelvű foglalatát is, valamint egy középkori pokoljáró-kézikönyv XVIII. századi magyar fordításának részletét.
A gyűjtemény második része – a külföldön lejegyzett magyar víziók tükörképeként – olyan európai látomásokat tartalmaz, melyek a magyar kódexekben találhatók.