A szerző magát "taoista kereszténynek" tekinti, és alapvető törekvése az, hogy olyan képet nyújtson a Taóról (nem kedveli a taoizmus kifejezést), amely nemcsak annak lényegét nyilvánítja meg, de szinte kötelezően utal annak keresztény (és mellesleg zen buddhista) elemeire, kötődéseire és kapcsolódásaira is. A kis kötet, amely teljes egészében tartalmazza a szerző egyik korábban önállóan megjelent munkáját is (A Tao virágai, 9318008) nagyobbrészt párbeszédes traktásokból áll, olyan párbeszédekből, amelyekben mindkét fél a "helyes" álláspontot foglalja el, annak egyik vagy másik oldalát hangsúlyozva. Szépirodalmi igény és vállalástörténeti "szabadság", az egyéni felfogásmódok maximális toleranciája jellemző a műre, amely - elsősorban a vallás egyéni útjait keresők számára mondhat sokat.