Libisch Győző : Tanuljunk róni!

Az egységes magyar rovásírás ábécéje és szabályai

Kötés: Tűzve.

„Akár betűink számát tekinted, minden más nemzetek írásjegyeit felülmúlják, akár szépségüket veszed szemügyre, a külföldiek semmiféle betűinél sem állanak hátrább, abban a tekintetben pedig messze felül is múlják, hogy egyrészt ékezés nélkül iratnak, másrészt minden egyéb betűknél tökéletesebben fejezik ki összes beszédhangjainkat és végül könnyebben is sajátíthatók el.
(…)
Ezen betűinket bárki igen rövid idő alatt igen könnyen és pedig bármely könyv, toll, tinta, papiros nélkül akár lacedaemon hengerhez hasonló fára, akár valamely más anyagra írni nagyobb fáradság nélkül megtanulhatja. Miért is ezen betűket nemcsak arra tartom érdemeseknek, hogy minden iskolában tanítsák és a gyermekekbe csepegtessék, hanem arra is, hogy minden rendű honfitársunk, gyermekek, öregek, férfiak, asszonyok, nemesek és parasztok, egy szóval: mindazok, kik azt akarják, hogy magyarnak neveztessenek, tanulják meg.”