… A szavak nem használnak, a jelképek nem segítenek, az elméletek és a tanítások teljességgel haszontalanok. A megismerés – természetéből adódóan – inkább hasonlít a megismerési folyamatra, mint magára a megismerés után állapotra. Ez egy folyamat; elkezdődik, de soha nem ér véget. Átadod neki magad, de sohasem birtokolhatod. Olyan ez, mint amikor egy csepp az óceánba hullik, vagy amikor maga az óceán hullik bele a cseppbe. Egy mélységes összeolvadás, egység; beleolvadsz és eltűnsz benne. Semmi nem marad utána, nyoma sem marad; ki fog hát beszélni? Ki fog visszatérni ebbe a siralomvölgybe? Ki jön vissza ebbe a sötét éjszakába, hogy elmondja? Az ismeretlen egy darabja behatol az ismertbe, a túlvilág egy része eljön a Földre – mi mást tehetnél? Eltáncolhatod, elénekedheted. Ez a mahámudrá éneke.