kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Danyi Gábor - Kovács Andrásné - Simor András (szerk.) : Táncsics Mihály népképviselő 1848-1849
- leírás
- további adatok
Táncsics-sorozat, 4. füzet
Népképviselő. Aligha van történelmi személyiségeink között, akire a szó inkább illenék, mint Táncsics Mihályra. A magát jobbágysorból értelmiségivé, politikai íróvá önerejéből felküzdő, a feudális államhatalom által lajstromba vett, nemsokára bebörtönzött ellenfél, majd a szabadság napján a státusfogság megszűntét jelképező, és néhány hónap múlva országgyűlési követté választott Táncsics eszmevilága, életútja kettős értelemben hitelesíti a fogalmat. Egyfelől népi élettapasztalatokból táplálkozó, azok által fűtött, megokolt s történelmi, nemzeti távlatokat befogó gondolkodásmódja és gondolati iránya avatja a nép képviselőjévé olyan helyzetben, amelyben - mint a Nép szava Isten szava című 1847-es művében írta - „sem élőszóbeli, sem írás- vagy nyomtatási oly szabad közlekedhet esünk nincs, mi által közérdekünk mellett magunk küzdhetnénk; másodszor, mivel az eddigi szokás és törvény szerént, magunk nem választhatunk s nem küldhetünk az országgyűlésre senkit, aki a mi érdekünkben munkálkodnék."
Jobbágyfelszabadítás váltságdíj nélkül, közös, aránylagos teherviselés, jogegyenlőség, szabadság, közjólét, a népfelség alkotmánya - hirdeti, s így a nép „juss"- tudatának, nemzeti tudatának egyik felgyújtója. Tudatosít, közösséget épít, formál, az eszméi és személye hitelét egyszerre teremti meg, és - nemcsak személyes érvényű vonzat ez - ha időlegesen és feltételesen támogatókra lel is, döntően ellenzőket, ellenfeleket „toboroz" a maga számára még a liberális reformerek táborából is, s mennyire a hatalom berkeiből! Táncsics - a jogi helyzetét nézve - 1848-ig jobbágy, a földesúri joghatóság terpeszkedik a személye fölé. Azt teszi tehát, amit a jogtalanság állapotában a politikai intézményrendszer határain túlról tehet: programot ad a népnek, úgy képviseli. S a történelmi idő fordultával, 1848 tavaszától a részlegesen, ellentmondásosan megvalósuló polgári jogrend szabta határokon belül, a politikai intézményrendszer legfőbb - s Táncsics szerint a nemzet tagjának legnagyobb méltóságot adó - fórumán, a törvényhozásban is tevékenykedve - mint a népképviseleti országgyűlés valóban nép által választott követe - immár a nép által megfogalmazott követelések törvényjavaslatokba formulázója is. Azaz, most választóitól programot maga is kapván harcol az áprilisi törvények továbbfejlesztéséért. Ez a népképviselő másik, most már formálisan is megvalósult értelme.
500 példányban jelent meg!
Népképviselő. Aligha van történelmi személyiségeink között, akire a szó inkább illenék, mint Táncsics Mihályra. A magát jobbágysorból értelmiségivé, politikai íróvá önerejéből felküzdő, a feudális államhatalom által lajstromba vett, nemsokára bebörtönzött ellenfél, majd a szabadság napján a státusfogság megszűntét jelképező, és néhány hónap múlva országgyűlési követté választott Táncsics eszmevilága, életútja kettős értelemben hitelesíti a fogalmat. Egyfelől népi élettapasztalatokból táplálkozó, azok által fűtött, megokolt s történelmi, nemzeti távlatokat befogó gondolkodásmódja és gondolati iránya avatja a nép képviselőjévé olyan helyzetben, amelyben - mint a Nép szava Isten szava című 1847-es művében írta - „sem élőszóbeli, sem írás- vagy nyomtatási oly szabad közlekedhet esünk nincs, mi által közérdekünk mellett magunk küzdhetnénk; másodszor, mivel az eddigi szokás és törvény szerént, magunk nem választhatunk s nem küldhetünk az országgyűlésre senkit, aki a mi érdekünkben munkálkodnék."
Jobbágyfelszabadítás váltságdíj nélkül, közös, aránylagos teherviselés, jogegyenlőség, szabadság, közjólét, a népfelség alkotmánya - hirdeti, s így a nép „juss"- tudatának, nemzeti tudatának egyik felgyújtója. Tudatosít, közösséget épít, formál, az eszméi és személye hitelét egyszerre teremti meg, és - nemcsak személyes érvényű vonzat ez - ha időlegesen és feltételesen támogatókra lel is, döntően ellenzőket, ellenfeleket „toboroz" a maga számára még a liberális reformerek táborából is, s mennyire a hatalom berkeiből! Táncsics - a jogi helyzetét nézve - 1848-ig jobbágy, a földesúri joghatóság terpeszkedik a személye fölé. Azt teszi tehát, amit a jogtalanság állapotában a politikai intézményrendszer határain túlról tehet: programot ad a népnek, úgy képviseli. S a történelmi idő fordultával, 1848 tavaszától a részlegesen, ellentmondásosan megvalósuló polgári jogrend szabta határokon belül, a politikai intézményrendszer legfőbb - s Táncsics szerint a nemzet tagjának legnagyobb méltóságot adó - fórumán, a törvényhozásban is tevékenykedve - mint a népképviseleti országgyűlés valóban nép által választott követe - immár a nép által megfogalmazott követelések törvényjavaslatokba formulázója is. Azaz, most választóitól programot maga is kapván harcol az áprilisi törvények továbbfejlesztéséért. Ez a népképviselő másik, most már formálisan is megvalósult értelme.
500 példányban jelent meg!
állapot: | |
kategória: | Könyv > Történelem > Magyar történelem > |
kategória: | Könyv > Történelem > Művelődéstörténet > |
kiadó: | Táncsics Mihály Gimnázium - Fővárosi Tanács Művelődési Főosztálya, [1988] |
cikkszám / ISBN: | 0036940 |
kötés: | fűzve |
oldalszám: | 124 |
könyv nyelve: | magyar |