Dedikált példány!

 

Cs. Gyímesi Éva (1945-2011) tanulmányait szülővárosában végezte, 1968-ban a magyar nyelv- és irodalomtudományi szakon szerzett diplomát. A Babeş-Bolyai Egyetem magyar tanszékén tanított mint a filológiai tudományok doktora, 1990-től egyetemi tanár (kutatási területe: irodalomtörténet és kanonizáció), majd az egyetem professzor emeritusza. Nyelvművelő és stílusvizsgáló tanulmányait, jegyzeteit a NyIrK, Korunk, A Hét, Utunk, Dolgozó Nő és a napilapok közölték; a Látóhatár c. filozófiai-ideológiai antológiában (Kolozsvár, 1973) Tudatformáló nyelvművelés c. tanulmányával szerepelt.

 

Első önálló kötetével (Mindennapi nyelvünk, 1975) még a nyelvművelés kérdéskörében jelentkezett, de már akkor közölt olyan kritikát, amelyben líránk legújabb változásainak avatott elemzőjeként mutatkozott be. Találkozás az egyszerivel c. kötete (1978) már ezen a téren nyújtott jelentős hozzájárulást: a monografikus elemzéseket önálló líraelméleti felismerésekkel tette teljesebbé és fogta egységbe. Előszóval és jegyzetekkel látta el a romániai magyar költők Múlt, jövő mezsgyéjén c. antológiáját (1980).

 

A közelmúltban számos kanonizációs probléma mellett közéleti jelenségek kapcsán is megszólalt (nem csupán szakfolyóiratokban, hanem kulturális havi-, heti-, sőt, időnként napilapok hasábjain is megjelennek írásai). Nagy port kavartak a Wass Albert-kultusz kapcsán írt irodalomtörténeti fejtegetései és más publicisztikái (mindenekelőtt az Új Magyar Szóban és A Hétben megjelent Wass-fogak című írása), melyekben elmarasztaló hangon szól az író eltúlzott kultuszáról, politikai-közéleti szerepvállalásáról, de leginkább irodalomtörténeti jelentőségéről.

 

Cs. Gyímesi Évát próbára tették az elmúlt évtizedek. A Securitate zaklatásai (a megfigyeléséről szóló dokumentumokat 2009-ben adta közre), a rendszerváltás politikai gyötrődései, súlyos alkati depressziójából sarjadó szenvedélybetegsége felőrölték.
Tragikus halála - május 23-án elkövetett öngyilkossága - minden bizonnyal korszakhatár az erdélyi magyar közösség életében: a romániai ellenzék, majd a rendszerváltás utáni közéleti elit szimbolikus figurája vont mérleget az elmúlt évtizedek eredményeiről és eredménytelenségéről, majd megrendítő módon távozott.