kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Páris Frigyes : Tájékoztató a ruthén actiónál való működésem felől
- leírás
- további adatok
A XIX sz. végén a hegyvidéki ruszin nép nyomorúságát többen a zsidó bevándorlásnak tulajdonították.
A korlátozás nélkül beözönlő, a kor publicisztikájában kazárnak nevezett zsidó- ság ezen a tájon valóban javarészt kocsmatartással és kereskedelemmel foglalkozott, akik gyakran segítették ki apróbb-nagyobb kölcsönnel a megszorultakat, ennek a szívességnek azonban sokszor a kölcsönkérő összes tulajdona látta a kárát. A 30%-nál is magasabb uzsorakamatok, azaz az uzsoratörvény kijátszása a hatóságok előtt is ismert volt, a kiskereskedők valóban hamisították és drágították az árut, ennek ellenére azonban súlyos hiba volna kizárólag az említett csoportot felelőssé tenni az előállt körülményekért. Ám ezek a vádak gyakran elhangzottak, és ezt bizonyos politikai körök arra használták, hogy az akció vezetését és célkitűzéseit antiszemitának minősítsék. Az igazi felháborodást az idézte elő, mikor a kocsmárosok tudomására jutott, hogy Egán a pénzügyminisztertől italmérési jogot kért a szövetkezetek számára arra hivatkozva: „a ki a népnek pálinkát ad, e vidéken csak az tartja kezében a népet”. Ezzel az intézkedéssel kívánta elősegíteni az alkoholizmus visszaszorítását, valamint a súlyosan mérgező, vitriollal vagy denaturált szesszel kevert pálinka forgalmazását, amivel azonban a kocsmárosokat legnagyobb és állandó jövedelmüktől fosztotta volna meg.
Ezek a végbevitt, illetve tervezett intézkedések vezettek oda, hogy az akciót zsidóellenességgel vádolták, mintha ezzel ki akarnák húzni a talajt a helyi kiskereskedők lába alól. Még az akció legszűkebb vezetésében is voltak azonban olyanok, akik hasonló vádakat fogalmaztak meg, mint például Páris Frigyes csíkszeredai királyi ügyész, akit 1901. február 28- án neveztek ki Egán helyettesévé. Páris maga úgy fogalmazta meg saját szerepét, hogy az általa türelmetlennek és megfontolatlannak jellemzett Egán mellett ő lenne a fékező erő.
Egyébként is általános volt az a vélemény, hogy a fogyasztási szövetkezetek és az áruraktárak rosszabb helyzetbe hozzák a kiskereskedőket, akik a kiesett jövedelmet még több csalással fogják pótolni, ez pedig nem lehet összhangban a hegyvidéki kirendeltség céljaival. Az ellenállás végül megakadályozta Egán tervének megvalósítását.
Fűzve, kiadói borítékban, a címlapon tulajdonosi bélyegzővel.
A korlátozás nélkül beözönlő, a kor publicisztikájában kazárnak nevezett zsidó- ság ezen a tájon valóban javarészt kocsmatartással és kereskedelemmel foglalkozott, akik gyakran segítették ki apróbb-nagyobb kölcsönnel a megszorultakat, ennek a szívességnek azonban sokszor a kölcsönkérő összes tulajdona látta a kárát. A 30%-nál is magasabb uzsorakamatok, azaz az uzsoratörvény kijátszása a hatóságok előtt is ismert volt, a kiskereskedők valóban hamisították és drágították az árut, ennek ellenére azonban súlyos hiba volna kizárólag az említett csoportot felelőssé tenni az előállt körülményekért. Ám ezek a vádak gyakran elhangzottak, és ezt bizonyos politikai körök arra használták, hogy az akció vezetését és célkitűzéseit antiszemitának minősítsék. Az igazi felháborodást az idézte elő, mikor a kocsmárosok tudomására jutott, hogy Egán a pénzügyminisztertől italmérési jogot kért a szövetkezetek számára arra hivatkozva: „a ki a népnek pálinkát ad, e vidéken csak az tartja kezében a népet”. Ezzel az intézkedéssel kívánta elősegíteni az alkoholizmus visszaszorítását, valamint a súlyosan mérgező, vitriollal vagy denaturált szesszel kevert pálinka forgalmazását, amivel azonban a kocsmárosokat legnagyobb és állandó jövedelmüktől fosztotta volna meg.
Ezek a végbevitt, illetve tervezett intézkedések vezettek oda, hogy az akciót zsidóellenességgel vádolták, mintha ezzel ki akarnák húzni a talajt a helyi kiskereskedők lába alól. Még az akció legszűkebb vezetésében is voltak azonban olyanok, akik hasonló vádakat fogalmaztak meg, mint például Páris Frigyes csíkszeredai királyi ügyész, akit 1901. február 28- án neveztek ki Egán helyettesévé. Páris maga úgy fogalmazta meg saját szerepét, hogy az általa türelmetlennek és megfontolatlannak jellemzett Egán mellett ő lenne a fékező erő.
Egyébként is általános volt az a vélemény, hogy a fogyasztási szövetkezetek és az áruraktárak rosszabb helyzetbe hozzák a kiskereskedőket, akik a kiesett jövedelmet még több csalással fogják pótolni, ez pedig nem lehet összhangban a hegyvidéki kirendeltség céljaival. Az ellenállás végül megakadályozta Egán tervének megvalósítását.
Fűzve, kiadói borítékban, a címlapon tulajdonosi bélyegzővel.
állapot: | |
kategória: | Könyv > Történelem > Magyar történelem > |
kategória: | Könyv > Vallás > Judaika > |
kategória: | Könyv > Közgazdaság > |
kiadó: | Budapest, Márkus Ny., 1904. (Grill Károly könyvkereskedése) |
cikkszám / ISBN: | 0044382 |
kötés: | fűzve |
oldalszám: | 54 |
könyv nyelve: | magyar |