Burány Béla : Szomjas a vakló - 66 vajdasági magyar erotikus népmese

Gyűjtötte és az előszót írta: Burány Béla.
Példányszám: 3000.

"A szűzlány
Hát a régi időbe nagyon nagyba mënt az, hogy ha valaki mëgnősűt, hogy szűz lëgyën a lány! No, az ëgyik asszonnak is férhű mënt a lánya. Jó e is mút a lakodalom, de lássa az asszon, hogy nagy gondba van a mënyasszon. Mëgkérdëzi a lányát:
– Mi bajod? Aszongya a lány:
– Jaj, édësanyám, ojan bajba vagyok! Nemsoká lë kő fekünni, oszt mi lësz, ha a Jóska megtudja, hogy nem vagyok szűz?
Hát ëgy kicsit gondba esëtt az asszony is, de aztán kigondóták, hogy majd az asszon odakészít ëgy üveg piros tintát, oszt mëgma-gyarázta a lánnak, hogy mikó évégezték a dógot, csak vëgye ki a gyugót, oszt löttyentse lë az ágyat, hogy lássa a vőlegény, hogy még szűz vót. No, úgy is vót. Az asszony bë a kamrába, le a pócrú az üvegët, oszt bë, ahun majd alszanak a fiatalok.
Úgy is vót, ahogy mëgbeszéték. Mikó évégezték a dógot, a lány odanyút az üvegé oszt jó bëfröcskőte az ágyat. Hát mikó rëggé főkel, nézi a vőlegény, hát tiszta ződ az ágy! Hát szalad mingyá, híjja az örömanyát, hogy mi történt? – Hát édës fiam! – csapott patáliát az asszony. – Ijen-ojan nagy faszú vagy, oszt ráfakajtottad a lányomra az epét. Hát ki tëhet arrú?"