Ivan Klíma regénye egy szerelem története. De nem egy könnyű nyári kalandé, ahogyan a címe sugallná, hanem egy végzetes, pusztító és önpusztító szerelemé. A főhős, David, szimbolikus módon, egy temetésen ismerkedik meg Ivával. David jó nevű tudós, biológus, aki azon dolgozik, hogy kitolja az emberi élet határait. Csak a munkájának él, felesége és két kislánya a biztos hátteret, az érzelmi és mindennapi élet rendjét jelenti számára. Ezt a rendet dúlja fel Iva. Mert a lány és David két egymásnak tökéletesen ellentmondó világ. Míg David világában mindennek biztos helye van, csupa fix pont és szilárd érték, addig Iva és világa maga a mindennek válogatás nélkül kitárulkozó és mégis hermetikusan zárt üresség. Iva csak a pillanatnak és csak a pillanatban él. Ez a belső üresség szédítő hatással van Davidra. Mint egy mindent elnyelő örvény. Ellenállhatatlanul vonzza, valósággal magába szippantja, feloldódik benne egész lénye, egész élete. És ahogy Davidot Iva világa, az olvasót éppúgy szippantja magába ez a felkavaró, érzelmes, de nem érzelgős, hatásos, de nem hatásvadász regény.