Sorozat: Fejes Endre művei
Közvetlenül a második világháború befejezése után a romhalmaz Budapestről, „az ezerszer áldott nyolcadik kerület” Tisza Kálmán teréről három fiatal vagány elindul világgá.
Szinte jelképes, hogy a három suhanc, amíg új világot akar látni – ezért Nyugatra szöknek –, észre sem veszi, hogy éppen a Tisza Kálmán tér egyik épületében talál főhadiszállást az új világ építésének szerveződő brigádja. Fejes hősei ebből semmit nem látnak, az összefüggésekből keveset értenek. Miért mennek Nyugatra? Legfőképpen kalandvágyból. De nem kizárólag ezért. Életük addig leélt húsz évét – beleértve a háborús esztendőket – a nyomorúság, gyilkolás, erőszak iskolájában töltötték. Lumpenkörnyezetükből nem találtak utat a munkásmozgalomhoz. Utálták környező világukat, de „ellenállásuk” az ököl és a rugóskés használatáig terjed; gyakrabban használva egymás ellen – vélt vagy valódi sérelmek megtorlásául –, mint nyomorúságos helyzetük változtatása érdekében.
Ezek a fiúk nem bűnözők a szó klasszikus értelmében. Inkább csak erősen „más elképzeléseik” vannak az erkölcsről, mint a közfelfogásnak. Csavarognak, ügyeskednek, helyüket keresik egy olyan világban, melyben nem találhatják meg. Lehetőségük minimális. Nem eléggé bűnözők, hogy a nyugati világ „nagymenői” közé sodródjanak, irtóznak a rendszeres munkától, tehát arra sincs lehetőségük, hogy a polgári beilleszkedéshez eljuthassanak. Fejes Endre a kitaszítottak között is magányos, kirekesztett lények világába kalauzolja olvasóit, a háborúban felnőtt, magukra hagyott csavargó suhancok drámáját ábrázolja, gyökértelen életüket, a rajtuk és bennük uralkodó farkastörvényeket, vágyaikat, elvetélt szerelmeiket, torzulásukat, sokszor kacagtató, ugyanakkor szánalmasan elesett figurájukat. Ketten elpusztulnak, harmadikuk hazaér. Róla tudjuk, hogy „hazatalál”, és biztosak lehetünk abban, hogy Fejes Endre következő regényében itthoni sorsáról, élete folytatásáról többet is megtudunk. Adj cigarettát, szerelmem. Ott van a ballonkabátom zsebében. És beszéljünk komolyan. Természetes, hogy itt ülök most nálad, éjszaka, zöldre vert ábrázattal, és fecsegek, játszom igazmondó, kíméletlen, hazug bújócskát. Elmondok egy történetet. Hosszú lesz. Talán csak holnap tudom befejezni, lehet, hogy soha. Isten adjon nekem bátorságot, neked kellemes szórakozást. Aztán eredj te is a pokolba!
Fejes Endre