„Csak most volt hozzá bátorságom, hogy négyszáz-nyolcvan oldalon át a szerelemről írjak, és csakis a szerelemről” – mondta legújabb könyvéről a Nobel-díjas kolumbiai író. A regény hősnője a Karib-tengeri országok nőideáljának tulajdonságait egyesíti magában: szép, temperamentumos, és fütyül a konvenciókra. Két férfi szereti életre-halálra, több mint öt évtizeden át. Az érzelmi konfliktusból kinövő szövevényes, indázó cselekmény, mely a múlt század hatvanas éveiben kezdődik, abban a kikötővárosban játszódik, amely valaha a spanyol gyarmatbirodalom legnagyobb rabszolgapiaca volt: a meghökkentő és szokatlan végkifejletű szerelmi történetet a mozgalmas trópusi világ fényei ragyogják be. Gabriel García Márquez 1928-ban született egy kolumbiai faluban, melyet néhány éve az ő tiszteletére, a „Száz év magány” alapján Macondónak neveznek. Regényírói sikereit majdnem két évtizedes újságírói és filmforgatókönyv-írói pályafutás előzte meg. Az 1967-ben megjelent "Száz év magány"című regénnyel Dél-Amerika leghíresebb írója lett. 1981-ben Nobel-díjat kapott.