Több mint másfél évszázad telt el Kriza János tájszótárának megjelenése óta, és azóta sem született egy újabb összefoglaló munka, mely a székelység egyik legnagyobb kincsét, a nyelvet térképezné fel. A költőként is jól ismert szerző, Sántha Attila ezt a mulasztást próbálta pótolni a Székely Szótár szerkesztésével. Munkája egyaránt alapos filológiai és irodalmi teljesítmény: úgy rögzíti a székelység mai, az egyediségét érdekes módon megtartó nyelvállapotát, hogy találó irodalmi (és nemcsak) példamondatokat keres a szavakhoz, melyek fényében azok felragyognak.

A szótár egyaránt feltérképezi a székelyföldi, a szászföldi és a bukovinai székelyek szókincsét, valamint a mellékszótár tartalmazza azon erdélyi vagy elfelejtett népi szavakat is, amelyek Székelyföldön is használatosak.