Ferenczes István : Székely apokalipszis

A József Attila-díjas költő könyve dokumentumriportokat tartalmaz, de a szerző, hűen önmagához, a nyelvi erő, az egyéni kifejezésmód megörökítését legalább olyan fontosnak tartja, mint a tények megidézését a magyar szociográfiai irodalom legjobb hagyományait követve módszerével. Ötven évvel ezelőtt, 1944 őszén a Keleti Kárpátokon átözönlő szovjet csapatok nyomában román szabadcsapatok – a Maniu-gárdisták – jelentek meg a Székelyföldön. Rémtetteiknek első pillanata a szárazajtai mészárlás volt. Szárazajta után Csík, Gyergyó felé, a Székelyföld belsejébe vezetett az útjuk. Raboltak, fosztogattak és gyilkoltak. Csíkmadarason kettő, Csíkkarefalván egy, Csíkszentdomokoson tizenegy, Gyergyószentmiklóson három embert végeztek ki. A könyv a dokumentumriport eszközeivel idézi meg a tragikus napokat, szólaltatja meg a ma is rettegő túlélőket.