Vázlat.

Sorozat: Bolyai könyvek.

Széchenyi István másfélévszázados születési évfordulója alkalmából, 1941-ben tanulmányok, cikkek, előadások áradata jelent meg. Hihető volt, hogy reformokra s a magyar lélek megújhodására, vagy fölébredésére szoruló korunkban a forró és forradalmi alkotó múltban akarja a nemzedék megtermékenyíteni magát. És semmi sem mutatta meg jobban az elbúvást, a menekülést a dörömbölő problémák elől, mint ezek a tanulmányok. Dolgozatíró tanárok, közületi pályázatokkal felingerelt műkedvelők, ravasz publicisták és politizáló ügyvédek ünnepe lett az évforduló. Széchenyi sírkövén gazdagabban nőtt a moha.
A könyv, amelyet itt az olvasó a kezébe vesz, az évfordulótól függetlenül íródott. Két évszázad magyarja keres benne megoldást időtlen idők óta függőben lévő kérdéseinkre. A portré a festő kezevonását hordozza: Széchenyi nyugtalan, viharzó arcképe mögött a mai napok halotti maszkja sejtetődik.
A Széchenyi-portré kemény, nyers, őszinte: az igazság mindennél több, az igazság a legelső parancs.