Ágner Lajos (ford., bev. és magyarázta) : Száz kínai vers

A címoldalon és az utolsó oldalon tulajdonosi névbélyegzővel.

Fordította, bevezetéssel ellátta és magyarázta Ágner Lajos.

Az ó-kínai líra értékelésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az időbeli távolságot, amely ezt a lírát a mai kor költészetétől elválasztja. (a Tang-korbeli versek pl. a K. u. VIII-X. századból valók, de a Si-king dalai közt vannak K. e. 1000 - sőt 1500 évvel előbb kelt versek is.) Csodálatos, hogy e távoli idők verseiben mennyi örök emberi szépség van. A lírában azt látjuk, hogy a legtöbb szerelmi dal tárgya a szerelmesek egymás utáni epedése, vagy a kedves hűtlensége. Az érzelmek skálájában a természethez való pietista ragaszkodás, elmerengés a múlton, szerelmi epedés, a bor mámora, filozofikus rezignáció fővonásai az ó-kínai lírai költészetnek. Sajátságos vonása még az is, hogy a szerelmi élet kettősségében az egész dalba foglalt helyzet legtöbbször a női álláspontból van megírva. A megszemélyesítések, hasonlatok és allegóriák szóképeikben mindig szemléletesek és megkapók. Természetesen a kínaiak költői képei vonatkozásaikban mások, mint a nyugati népeké, pl. a nyugati költők dalaiban, szerelmes verseikben gyakran emlegetik a gerlicét, s ez náluk természetes. De a nyugatiaknak furcsán hangzik, mikor hasonló költeményekben a kínai lírikusok a libát és kacsát említik, mert náluk ezek a szelíd madarak az állhatatosság és hűség kifejezői. A jégmadár, mangó madár, a hű szerelem szimbóluma.

Fűzve, kiadói, illusztrált védőborítékban.