Bevezető tanulmány: Pfisztner Gábor.
Sorozat: Mai Magyar Fotóművészet 7. / Contemporary Photography from Hungary.
Magyar-angol kétnyelvű.

"Szatmári arra használja fel a fiktív, mégis reális terek kínálta további lehetőségeket, hogy benépesítve őket különféle személyekkel – akikhez újabb események, történések köthetők – illetve természeti jelenségekkel, egyfajta nemzet- vagy inkább társadalmi réteg karakterológiát vázoljon fel a sport és az ahhoz kötődő viszonyok által, rámutatva sajátos szokásokra, hagyományokra, viselkedési sémákra, amelyek sok esetben már csak az ilyen zárt és erősen szabályozott, mesterségesen fenntartott közegen belül működőképesek és maradnak fenn, mivel létezésüket ésszerű okok indokolják."

"Szatmári Gergely sorozata, az Essays in Idleness egy olyan világban készült, ahol a feleslegesség érzése és a hátra lévő idő fenyegető üressége már nyilvánvaló módon megmutatkozik az embereken és a tárgyakon, dolgokon, amelyekkel körülveszik magukat, vagy amelyek között kényszerű módon tellik az idejük.
(...)Szatmári csupán “illusztrálja" tézisét a már működésképtelen üzemekkel, vasúti pályákkal, üres, néptelen utcákkal, a foghíjas házsorokkal, az elhagyatott adminisztrációs központokkal, a használaton kívüli helyiségekben rothadó ital és ételautomatákkal, a néptelen büfékkel, az elhagyott és elhanyagolt moziteremmel. A képeken megjelenő emberek is a lassú romlás állapotát mutatják. Nyilvávalónak tűnik, amint elhelyezi őket a valaha feltételezhetően népes helyiségekben, hogy ők már csak a “maradék", akik nem tudtak vagy nem akartak odébb állni, vállalva ennek minden következményét, vagy egyszerűen csak beletörődtek, elfogadták ezt az állapotot." - Pfisztner Gábor

more images