Szász és román testvérek, polgártársak! - Agyagfalva, 1848. [okt. 16 - 17 - 18.]

Méret: 37 × 44 cm., félbehajtva, szép állapotban.

A történeti Erdély magyarságának mintegy felét kitevő székelység 1848 tavaszán lelkesedéssel kapcsolódott be a magyar forradalomba. Elfogadta a pesti március 15-i Tizenkét Pontot, amelyekhez hozzáfűzte a maga sajátos kívánságait.
A székelység szerette volna elérni a terhes határőri rendszer és a jobbágyviszonyok azonnali eltörlését, az emberek törvény előtti egyenlőségét s a közteherviselés késedelem nélküli megvalósítását. A határőri katonai rendszer nagy terheket rótt a családokra, a marosszéki és udvarhelyszéki szabad székelység az osztrák uralom idején elvesztette eddigi jogainak nagy részét s amiatt volt elégedetlen.

Nemzeti gyűlés tartásának a gondolata már tavasszal felvetődött a székelység körében, de akkor elmaradt. Azonban ősszel, polgárháborús hangulat kialakulása után a tanácskozásra valamilyen formában és valahol feltétlen sort kellett keríteni.
Október 13-án elindult a székely székek népe. Csikból és Háromszékről mintegy 15-15 ezer fő, Udvarhelyszékről mintegy 20-25 ezer fő, Marosszékről, a Kis-Küküllő és Nyárád völgyéből minden falu népes küldöttsége s így mintegy 60000 ember vehetett részt ezen a történelmi nevezetességű eseményen.

Agyagfalván az események középpontjába a gyűlést szervező Berzenczey állt, akit a csiki származású, de már általánosan ismert Gál Sándor mindenben támogatott. A főkormányszék jelöltjét, gróf Mikó Imrét választotta meg elnökének a székely népgyűlés.
Az előterjesztések pontját képezte a szász és román nemzetekhez intézett felhívás, amely kifejtette és az erdélyi nemzetek tudomására hozta: a székely nép azért gyűlt össze Agyagfalva terére, hogy arról tanácskozzon „miként lehessen testvériesen helyreállítani a békét, s ennek áldásaiban megvédeni a királyi széket s az ország megtámadott belcsendét.” A gyűlésre összeült székelység -folytatódik az erdélyi népekhez intézett proklamáció- kész oltalmazni a népek kivívott szabadságát, ezért elvárja mind a szászoktól, mind a románoktól, hogy „keblükben minden törvényellenes bujtogatásokat megszűntetvén,a bujtogatókkal statárialiter bánjanak”, fogadják el a király által szentesített uniót, engedelmeskedjenek a független magyar minisztériumnak, katonával és pénzzel segítsék az országot.
Ennek az előterjesztésnek a nyomán született a „Szász és Román testvérek, polgártársak” című kiáltvány, amely valóban békés szándékú és hangvételű volt.

Az Agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés jelölte ki véglegesen a székelység helyét a magyar polgári nemzetben, ezért az 1848-as magyar forradalom jelentős székelyföldi eseményének kell tartanunk.