Számozott példány: 021.

A ​Honvédelmi Minisztérium „haditapasztalatokat kiértékelő bizottsága" 1943-ban vitéz técsői Móricz Béla vezérkari őrnagyot (augusztus elsejétől alezredest) bízta meg a doni magyar hadsereg harcainak és összeomlásának kiértékelésével. Móricz Béla teljesítette a parancsot.
A hatvanas évek elejétől kezdve a 2. hadsereg doni katasztrófájának okmányanyagát kutattam. Ugyanekkor írta Móricz alezredes Stomm Marcel életrajzát. Arra a rendkívülinek nevezhető és a magyar hadtörténeti irodalomban máig vitatott eseményre is választ keresett, hogy Stomm Marcel miért bocsátotta el a parancsnoksága alá rendelt hadtestet, miközben ő maga szovjet-orosz hadifogságba került. E sorok írója hálás tisztelettel emlékezik Móricz Béla alezredesre. A hatvanas években vele folytatott beszélgetéseink nyomot hagytak Requiem egy hadseregért című könyvemben. Hasonló tisztelettel gondolok Stomm altábornagyra, aki szívén viselte a rábízott honvédek sorsát, és aki hadifogságában igenis hajlandónak mutatkozott egy „magyar légió" felállítására, keményen bírálva az 1943-ban vele ott tárgyaló Rákosi Mátyást, aki bosszúból halálra ítéltette a szovjet fogságból szabadon engedett Stomm Marcelt. Hihetőleg a brit kormány közbenjárása akadályozta meg a halálos ítélet végrehajtását. Stomm Marcel minden tiszteletünket megérdemlő, hazaszerető, nagytudású, bátor katona volt.
Nemeskürty István