A kötet a kartéziánus metafizikai rendszer morálfilozófiai alkalmazásának első és legnagyobb kísérletét, a spinozai etikát rekonstruálja analitikus módon Spinoza ismert és kevésbé ismert műveinek (Tanulmány az értelem megjavításáról; Rövid tanulmány az Istenről, az emberről s az ő boldogságáról; Etika; Teológiai-politikai tanulmány) értelmezésével, a magyarul megjelent fordítások részleges korrekciójával. Bevezetésében abból indul ki, hogy Spinoza számára a kartéziánizmus hagyományt, paradigmát jelent, melyen belül a kilépés veszélye nélkül szabadon mozoghat - miután elfogadta azt az elvet, hogy a filozófiát megdönthetetlenül szilárd metafizikai alapzatra kell építeni, míg végső célja a "legfőbb jó" keresése, etikai megfogalmazása. ; Az első rész az affektusok (indulatok) analitikus elméletét tárgyalja, s az értékobjektivitás illúziójának témája után elemzi a szenvedélyek mint a mindennapi élet uralkodó affektusai problémáját. A második rész témája a megalapozáselvűség, a szilárd alapzat követelménye, illetve az univerzum metafizikai szerkezetének és megismerhetőségének spinozai leírása. A harmadik rész a megalapozáselvűségnek a spinozai etikában való érvényesülését veszi szemügyre. A jó és a rossz mint nem önálló, hanem a külső dolgok és a "lelkünk" közötti kölcsönhatásból létrejövő létezők spinozai szemléletének elemzése után kerül sor az Etika "két világának": Spinoza "szabad emberről", társadalomról, államról, "észközösségről" vallott eszméinek bemutatására. A részt a spinozai üdvtan terapeutikus, religiózus és bölcseleti szintjeinek taglalása zárja. A kötetet bibliográfia egészíti ki.