Már Somerset Maugham tudta, hogy a jó történet alkotóelemei: a vallás, a sznobizmus és a szexualitás. "Ha semmi rosszat sem írsz a Vatikánról, soha nem fogod eladni a könyvedet!" - magyarázta egyszer egy német kiadóvezető. Ez - a kötetben is idézett - "jó tanács" számos mai bestseller-író sikerét megmagyarázza. A hírnév és az anyagi haszon reményében szenzációsnak tűnő állítások terjesztésével, valamint az egyháztörténelem homályos és kétes hírű alakjainak felvonultatásával sokan próbálják egyoldalúan láttatni a múltat. Éppen ezért szükséges olyan könyvek megjelentetése, melyek ellensúlyozzák a botránykeltő, féligazságokat terjesztő "fekete legendákat". Michael Hesemann izgalmas történelmi időutazásra hív bennünket: különleges látásmódot nyújt annak felfedezéséhez, hogy az egyház a történelem folyamán mindig kora gyermeke is volt, s hogy püspökei és papjai annak a társadalomnak a jegyeit viselték, amelyben éltek. Könyve mégsem ennek igazolására és védelmére készült, hanem azért, hogy hozzájáruljon a történelmi igazság feltárásához. Lebilincselő módon, történészi alapossággal ad választ többek között ezekre a kérdésekre: Valóban nős volt Jézus? Léteznek eltitkolt evangéliumok? Tényleg élt Johanna, a nőpápa? Mi az igazság a Szent Grál, az inkvizíció vagy Galileo Galilei esete körül, hogyan történt a templomos rend feloszlatása, s valóban hallgatott-e XII. Piusz pápa a holokauszt idején?