Losonczi Ágnes legújabb kötetében a szociológus arra volt kíváncsi, hogy hogyan "írta át" a XXI. század több mint 60 család életét, hogy tudnak élni a lehetőséggel az emberek a rendszerváltás után illetve, hogy mennyire lehetetlenítette el őket az új éra. Ki hozta magával a küzdés képességét, mitől függ, hogy valaki föladja, és megadja magát? Mitől tud ma érvényesülni valaki, a szülőktől vagy a nagyszülőktől hoztuk ennek tudományát - örökségét? Nem nyögvenyelős, csak szakembernek élvezhető szociológiát olvashatunk, hanem meséket, amelyeket a megkérdezettek mondanak el, családjukról, sorsukról, ezek állnak össze tudománnyá és történelemmé. A családtörténetek eljuttatják az olvasót a magyar társadalom minden rétegébe, és felidéződik minden XX. századi magyar trauma. Érdekes megfigyelni a család kulturális megtartó erejét. Hiába élt át a szülői vagy a nagyszülői generáció elképesztő tragédiákat, hiába kerültek egészen más társadalmi helyzetbe, az utódok legtöbbször valahogyan visszaszerezték a család által elvárt státuszt. A számokat mellőző fölmérés - mely elsősorban a társadalmi középre koncentrált - is ugyanazt igazolja, mint az adatokra alapozó: vagyis, hogy a társadalom polarizálódik, kevesen igen jól élnek, fogy a közép, és dagad a szegény réteg.